Benedek Elekkel egy napon születtem – mondja hamiskás mosollyal Komjátszegi-Fábián Réka, a III. osztály tanítónője, ahogy álldogálunk a János Zsigmond Unitárius Kollégium dísztermében a Maratoni meseolvasás kezdésére várva. Ő tartja a nyitóbeszédet, amelyben Elek apóra hivatkozik ugyan, magára azonban nem. Inkább a „számítógépes”, „eltárgyiasult” világról beszél és megköszöni kollégái, Baka Judit és Fülöp Mária tanítónő szervezőmunkáját. Előbbinek az a véleménye, mesét minden korban kell olvasni, nemcsak gyerekként.
Ezután megkezdődik a rendezvény. A nebulók négyes, illetve hármas „csapatokban” lépnek fel a színpadra szüleikkel együtt, ahol felváltva olvasnak egy-egy mesét a Mesketék című kötetből; hátuk mögött a hozzátartozójuk ugyanazzal a könyvvel s ugyanarra a történetre lapozva, bátorításul, s ha szükség van rá, segítségül. A kisiskolások többnyire jól olvasnak, s ha egy-egy akadozik is, semmi baj: nem a folyékony és hibátlan olvasás a lényeg, hanem az, hogy az évről évre megszervezett rendezvény a szöveg, a könyv szeretetére neveljen, amely „mindig mellettünk lehet”, mint a nyitóbeszédben is elhangzott. Éppen ezért egy-egy mese hamarabb véget ér, mint ahogy befejeződne: a folytatásra remélhetőleg kíváncsiak lesznek a gyerekek, és otthon fellapozzák a Mesketéket. Mert a kötetet hazavihetik azzal a csokoládéval együtt, amelyet a színpadról való lelépéskor kapnak ajándékba. S úgy tűnik, mindennek van hatása: az idén még egy óvodás kislány is felmerészkedett a „nagyok” közé, harmadikos nővére mellé.
A rendezvény tehát sikeresnek nevezhető, bár más iskolákból nem érkeztek tanulók. – Négy éve szervezzük, eddig minden alkalommal jöttek máshonnan is. De tulajdonképpen elégedettek lehetünk, hiszen majdnem negyvenen vettek részt – mondja Baka Judit, a Balázs Ferenc Központ vezetője.
A Maratoni meseolvasást az iskola igazgatósága és az Ábel Kiadó támogatta.
|
