Hírek

European School Network

Bővebben...:

JZSUK - angol-német-román iskolaújság

Bővebben...:

Fehérévnyitó

Bővebben...:

Tanévnyitó 2018-2019

Bővebben...:

Legfrissebb videó

Támogatóink

Az észak-olaszországi Velence tölgy és fenyőfaoszlopok ezreire épített házakból áll, 118 szigetre épült és ezeket mintegy 400 híd köti össze.

A város története. Velence tengeri kikötő, építészeti remekművekben és kulturális örökségét tekintve a világ egyik leggazdagabb városa, amely a velencei lagúnákban fekvő egyik nagy szigetcsoportra épült az i. u. 5. században. Lombard hódítók elöl menekülő rómaiak alapították,  és a 9. századra dózse által vezetett önálló állammá fejlődött. Az első telepesek halászatból, sólepárlásból éltek és földet műveltek. A szigetek néhány száz év alatt oly mértékben benépesültek, hogy kénytelenek voltak a lagúnák rovására terjeszkedni. A szárazföldről hordott földdel, kővel elkezdték feltölteni a területet, s a szigetek közti szorosok egyre keskenyebbekké, csatornákká kezdtek szűkülni. A város magja a Rialto szigeten alakult ki, a lakosság osztályokra tagozódott, s gazdag kereskedelmi központtá vált. A 15. századig Velence a legerősebb európai tengeri állam volt, kereskedett Kelettel és Nyugattal, s közben fejlesztette saját iparát is (textilipar, csipkekészítés, üveggyártás, hajóépítés). Azonban a 16. században Velence hanyatlásnak indult, s ennek legfőbb okozója a többször visszatérő pestisjárvány és tűzvészek, valamint az hogy a törökök hódításainak (Konstantinápoly, Ciprus) következtében a Kelettel kiépített kereskedelmi kapcsolatok meglazultak. Velence végül 1866-ban csatlakozott az Olasz Királysághoz, s ma a művészek és a turisták egyik legkedveltebb városa.

Építészeti különlegesség. Velencét eredetileg néhány centiméterrel a dagály vízszintje fölé, a lagúna iszapjába süllyesztett facölöpökre építették. Az iszapot szállító folyókat elterelték, s a tenger felöli védelmet a 14. század óta rendszeresen megerősítik. 1846-ban készült el az a töltés, amelyen a Velencét a szárazfölddel összekötő út- és vasútvonal halad. A város legnagyobb problémáját az okozza, hogy a talaj tömörödik és a tengerszint egyre emelkedik. Sajnos Velence süllyedésére a megoldást eddig még nem találták meg, ugyan számos kísérletet tettek már a város megmentésére. További gondot jelent a leromlott állapotú épületek helyrehozása, s az hogy az idők folyamán a város turisztikailag túlzsúfolttá vált. 

Látnivalók. Velence szigeteit több mint 400 híd köti össze, de így is mindegyik sziget külön közösséget alkot- saját védőszentje, temploma, központi tere, palotája és nemesi családja van. A városon keresztülhúzódó Canal Grande S alakot leírva köti össze a pályaudvart és a Szent Márk teret. A 175 méter hosszú, 56 illetve 82 méter széles tér a világ legszebb tere, egész területét márványlapok borítják, s a nap bármely szakaszában galambok népesítik be. A teret aSzent Márk-székesegyház (11-15. sz., itt őrzik Szent Márk földi maradványait), az Óra-torony (15. századi csillagászati óra), a Prokurátor-palota (a köztársaság legmagasabb rangú hivatalnokainak egykori rezidenciája) és a Campanile (10. századi harangtorony) veszi körül. A Canale Grande-t vízibusszal (vaporetto) érdemes bejárni, partjai mentén több mint 100 palota sorakozik, s az egyik legszebb a Doge-palota, amely a 9. század óta a dózsék rezidenciája, kormányzási és bírósági épület. A palotát a híres Sóhajok hídja köti össze az egykor börtönként működő épülettel, s nevét onnan kapta, hogy itt hangzott el a halálraítéltek utolsó sóhaja. A 16. századi Rialto-híd a város legforgalmasabb pontja, Antonio da Ponte alkotása, s a 19. századig ez jelentette az egyetlen állandó összeköttetést a csatornán.

Közlekedés és a karnevál.  Velencében autóval nem lehet közlekedni, helyette utazhatunk fekete gondolával, vízibusszal, vagy taxival (motorcsónak), de gyalog is bejárható a város a sok hídnak köszönhetően.  Minden év első havában rendezik meg a világhírű velencei karnevált („carne vale" jelentése „ég veled hús"), amely a hagyományok szerint Vízkereszttől (január 6.) Húshagyó keddig tartott. A középkorban ez jelentette a húsvéti böjt előtti utolsó nagy mulatságot és lakomát. Az utcákat elözönlő emberek vidámak voltak, szebbnél szebb ruhákat és álarcokat vettek fel. A két legjellegzetesebb maszktípus a „bauta", amely egy félálarc, így szabadon lehetett enni-inni viselése közben, és a rettegett „pestisdoktor" volt, amely egy csőrben végződő képződmény.


                                             Jobágy Júlia, XII. H, Márton Csaba-Botond, XI. R     

FaLang translation system by Faboba
Szeptember 2018
H K Sz Cs P Szo V
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30