Hírek

Pénzmágnes-Kulcs

Bővebben...:

The Duke of Edinburgh's International Award

Bővebben...:

Kedves Szülők, Kedves jövendőbeli előkészítős Diákok!

Bővebben...:

ADVENTI HÍRNÖK, FRISS FENYŐÁG

Bővebben...:

Legfrissebb videó

Támogatóink

56 évvel 1956 után

Mert volt egy '56 Magyarországon

volt egy '56 Erdélyben

és volt egy '56 Kelet- és Közép-Európában

Egy véres és soha többé be nem gyógyulás sebet kapott a Kommunista totalitárius diktatúrák rendszere 1956 októberében. Egy kis nép – a magyar – akár egy nagy nemzet, páratlan egységben és halált megvető bátorsággal szállt szembe önnön pribékjeivel, majd a világ legnagyobb hatalmának a hadseregével, és – ha néhány napra is – de győzőtt, visszaszerezte a szabadságát és a függtelenségét, de mindenek előtt a méltóságát.

13 olyan nap volt, amelyik megrendítette a kommunista világot. Tízmilliókban ingott meg a rendszer embert megváltó ígéretébe vetett hit. A véres és nem gyógyuló seb, amelyet a kis Dávid ejtett parittyájával a hatalmas Góliáton, mint a lassan ható méreg: 33 év – egy krisztusi kor – után vezetett  e világrendszer saját hamvába hullásához, belső összeomlásához.

A magyar nép nagy árat fizetett mindezért: a fiatalság és az értelmiségi elit egy ilyen jelentős hányada, több mint kétszázezer ember volt kénytelen a hazáját elhagyni és a megtorlás elől Nyugatra, a szabad világba menekülni. Az otthon maradottak közül nagyon sokra a megtorlás – 229 bitófán való kivégzés és közel húszezer börtönítélet – szörnyűségei vártak, de ami ennél is rosszabb volt, a megtorlást  követő puha diktatúra fokozatosan megtörte a nemzet morális gerincét, erkölcsi tartását. Ennek a hatása mindmáig érződik az ország társadalmának a bajain.

Romániában, habár a szovjet típusú diktatúra gyűlölete nem jutott el a nyílt kenyértörésig, ma már tudjuk, hogy rengett-remegett a föld a kommunista diktatúra vezetőinek és egész elnyomó apparátusának a lábai alatt.

Stefano Bottoni történészkutató szerint, 1956-1965 között Romániában 24-249 személyt börtönöztek be. Ma még bizonyossággal nem tudjuk, hogy hány volt ezek között a magyar? A magyarországi forradalom 50. évfordulójára megjelent életrajzi adattárban (1956 Erdélyben 1956-1965, Polis Kk., EME, Kolozsvár, 2006) mintegy 1.200 magyar letartóztatott és elítélt adatait sikerült felkutatni. A számadatokból megállapítható, hogy jóllehet Romániában nem volt nyílt felkelés vagy forradalom, a rendszer megtorlása kegyetlenebb, brutálisabb volt, mint Magyarországon!

A magyar '56-nak hatalmas visszhangja volt az egész akkori világban. Nyugat-Európa országaiban halomra buktak meg a kommunista és baloldali pártok, Közép- és Kelet-Európának a kommunista diktatúrát elszenvedő országaiban, különösen ezek fővárosaiban, az egyetemi diákság soraiban szétáradt a magyar '56 szelleme. A mai tudásunk szerint '56 végén és 1957-ben számos fiatalt letartóztattak Kelet-Berlintől Szófiáig, Prágától Varsóig, Leningrádtól, a mai Pétervártól Moszkváig, sőt egészen a közép-ázsiai Alma-Atáig számos egyetemi központban. Romániában pedig Kolozsváron, Temesváron és Bukaresten kívül Nagyvárad, Iaşi, Konstanca, Brassó, Piteşti és Craiova mellett majd mindegyik székelyföldi városban is. Joggal mondható el tehát, hogy a magyar '56 mellett volt egy erdélyi és egy romániai és volt egy közép-keleteurópai '56 is!

A tapasztalat azt mutatja, hogy a fiatalok már ma is keveset tudnak a közelmúltunknak erről a jelentős, mert Európa és a térségünk jelenét és jövőjét meghatározó eseményről. Félő, hogy feledésbe merülnek mind a magyar nép, mind a közép-keleteurópai rab népek szabadságharcának az olykor felemelő, máskor pedig tragikus, de tanulságokban egyaránt bővelkedő történései.

Pedig ma már mind többen osztják azt a megállapítást, hogy 1956 nélkül nem lett volna 1989, nem omlottak volna össze a szovjet-típusú rendszerek és maga a hatalmas Szovjetunió és mi ma nem volnánk biztosan az EU és a NATO tagja! De valószínűleg az EU sem létezne, vagy legalábbis nem a jelenlegi formájában.

(Akármennyi nehézséggel is kell megküzdjünk ma, tény, hogy az EU- és a NATO-tagság mérsékletre kényszerítik a helyi nacionalizmusokat, Bibó István, a nagy magyar gondolkodó és '56-os  államminiszter megfogalmazásában „aközép-keleteurópai kis népek nyomorúságát”. Ez számunkra, erdélyi magyarok számára egyenesen létfontosságú tényező és körülmény.)

Még csak annyit a ncionalizmus veszélyéről, hogy a magyar nép csodálatos felkelésének a szovjet tankokkal történt véres leverése nagyon jól jött a nacionalizmusokat addig még így-úgy takargató román kommunista vezetés számára. A magyar kisebbség szimpátia- és szolidaritási megnyilvánulásai, szervezkedései jó ürügyet adtak a kezükbe közösségünk megtörésére: megfélemlítésére és elüldözésére. Tehát az egységes román nemzetállam politikájának a folytatására. Levetették az álarcot és nemzeti közösségünk legjobb fiaira és leányaira rontottak. Ezt folytatta Ceauşescu hozta majdnem tető alá a felszámolásunkat a közel negyed évszázados (1965-1989 decembere) uralma alatt.

Az, hogy a magyarság teljes visszaszorítása politikáján belül a kolozsvári Bolyai Egyetem felszámolása volt az egyik fő céljuk, arról én a kolozsvári Securitate pincéjében bizonyosodtam meg, 1957 januárjában. E napon ugyanis, amikor már nagyon nem ment a kihallgatásom, mert nem akartam aláírni azokat a szövegeket, amelyeket a vallatóim elém tettek, hogy megfélemlítsen, berohant a kihallgatók csoportfőnöke, egy bizonyos Gruia Manea nevű szekus százados (amint később megtudtam, a Bákó megyei Moineşti-i rabbi fia...) és üvöltő fenyegetés-áradatokba kezdett. Többek között elszólta magát. Azt ordította, hogy „Felszámoljuk mi azt a nacionalista fészket, a Bolyai Egyetemet! És akkor nem lesz aki nyomást gyakoroljon a szabadonbocsátásukért!... Tehát 1957 januárjában elárulta azt a tikos szándékot, amelyet közel két és fél múltán, 1959 koranyarán vittek erőszakkal véghez, a két kolozsvári egyetem „egyesítésének”(!) a formájában. 1957 elején kint még senki sem sejtette ezt! …

Nem egy szaktanulmány az 1956-os kolozsvári események tragikumba való fordulásáért egyes tanárokat és diákokat tettek felelőssé. Holott azok – és én vagyok az egyik utolsó élő tanú erre – amit tettek, azt az egyetemi ifjúság és az Egyetemünk védelmében cselekedték. A dokumentum, amit ötön megszerkesztettünk 1956 október 25 és november 12 között, az első romániai egyetemi autonómia program volt, különös hangsúllyal az egyetem diákságának az erdélyi tolerancia szellemében való demokratikus, de a legjobb nemzeti hagyományaink alapján álló nevelésére és oktatására.

Ugyanakkor úgy is fel lehet tenni a kérdést, hogy kamikázádzék voltak-e az 56-os fiatalok Budapesten, vagy Kolozsváron? Mik, azaz kik voltak a kamikádzék? Ezek a második világháború azon hős japán pilótái voltak, akik tudatosan vállalták, hogy repülőjükkel együtt rázuhannak a hatalmas amerikai csata- és repülőgép hordozó anyahajókra, működésképtelenné téve. Vagy éppen elsüllyesztve azokat. Tehát egy emberélettel százszor, vagy ezerszer akkora veszteséget okozni az ellenségnek.

Igen, így is fel lehet fogni a reménytelen túlerővel szemben hozott áldozatnak is, hiszen nagyon sokan közülünk ismerték az erőviszonyokat és ennek dacára habozás nélkül feláldozták az egyetlen fiatal életüket, amikor a nemzet sorsáról volt szó.

Kedves fiatalok! Ma már nem kell meghalni a nemzetért, hanem élni kell, a szülőföldön kell helytállni és gyermekeket vállalni és nevelni a nemzetért. Ami sokszor nem könnyebb, mint  a barikádokon hősi halált halni.

De azt is el akarom befejezésként mondani, hogy a magyar és a világtörténelem összes forradalmait és szabadságmozgalmait az áldozatuk nagyságát nem latolgató fiatalok vitték véghez, az ókori Thermopülétől mindmáig. És kétségtelenül ez volt, ezek voltak az emberi társadalom fejlődését előlendítő erők.

Nagy Benedek

Csíkszereda, 2012. október 22.

UTÓSZÓ az előadáshoz

A nagy hitvalló elődök, akiket megismerhettem az egyetemen és a börtönévek alatt:

-        Bodor András professzor úr

-        dr. Lőrinczi Mihály/ Simén Dániel (Csíkszereda)

-        dr Erdő János

-        Kelemen Imre oklándi tiszteletes

-        a fia Kelemen Csongor egykori teológus

-        Nyitrai Levente szintén egykori teológus és az egész lefejezett protestáns teológia számos tanára és diákja

Történész lévén s kutatgatva a felmenőim után meglepetve állapítottam meg, hogy Nagy János anyai felmenőm az 1500-as évek felé kolozsvári unitárius hitű városi polgár volt.

A 17. századi leszármazók már kálvinista vallásúaknak vannak feltüntetve.

Ez az erdélyi sors: az ősök mindég keresték az igazságot, az igaz vagy igazabb hitet,a  megigazulás rövidebb útját. Ez a keresés-kutatás szülte a kultúra páratlan viszályait Erdélyben. Ezeket kell a jövőben is művelnetek.

Az 5 éves szabadságvesztés a kommunista diktatúra börtöneiben és kényszermunka táboraiban. Itt kezdődött az első 100 nap a kolozsvári Securitate pincéiben. Szamosújvár – 2,5 év, Duna-delta és Brăilai Nagy Sziget, újabb 2,5 esztendő.

Hogy sikerült nem kétségbe esni és túlélni?

-        Istenbe vetett hittel – magamtól rájöttem a meditáció erejére: szabad lettem!

-        Néhány nagyszerű ember rabtárs: dr. Venczel József, Hajdú Leánder, Erőss Lajos és mások, köztük Dobri János, Erdő János

-        Az igazságomba és az ártatlanságomba vetett hitem

Egy homokvihar 1959 koranyarán, Perpráván, a Duna deltában: kapáltunk/nádat vágtunk, ebédszünet - összehúzták az őrök a kordont, s kanalaztuk sajkáinkból a híg löttyöt. Ahogy csendesedett a szélvihar, megpillantottunk egy újságdarabot, amit a szél hozhatott a közelünkbe. Szigorúan tilos volt még csak a kezünket is rátegyük, hogy ne juthassunk a külvilág híreihez. Fenéken  arébb-arébb araszoltunk és megkaparintottuk. Összebújtunk, úgy olvastuk, a Galac tartományi pártlap tudosítását a Babeş és a Bolyai Egyetemek „egyesítéséről”. Megfagyott a levegő, megdermedtünk: Dávid Gyula, Páskándi Géza, Páll Lajos, Daday Zsolt és alulírott.

„Kiütötték alólunk a tömegalapot!” - mondtuk döbbenten egymásnak. Ezután nem lesz, aki értünk szót tegyen. Itt fogunk elpusztulni elfeledve...

Hát nem ez történt!

Kiszabadultunk, családot alapítottunk, gyermekeket neveltünk, és itt állunk, hogy előttetek, a holnapi erdélyi magyarok előtt tanúságot tegyünk. Mint egykor Dávid Ferenc is tette...

FaLang translation system by Faboba
December 2018
H K Sz Cs P Szo V
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6