Hírek

2. heti gyümölcsnap

Bővebben...:

Xantus János környezetismereti vetélkedő

Bővebben...:

Modern narancslé-facsaró autómata a JZSUK-ban

Bővebben...:

Bentlakási közös hétvége

Bővebben...:

Legfrissebb videó

Támogatóink

A bál szó hallatán az embernek óhatatlanul a lágy zene, a gyönyörű nagyestélyikben pompázó hölgyek, elegáns úriemberek, a különleges eseménnyel járó gasztronómiai élmény jut elsőként eszébe, amit mindenképpen az előkelőség jelzővel társít.
Nem volt ez másképp a János Zsigmond Unitárius Kollégium által szervezett udvari bálon sem, ahol a tizenkettedikes diákokat avatták nagykorúvá az iskola ünnepi díszbe bújtatott belső udvarán. Az előző évekkel ellentétben ezúttal az időjárás is a szervezőknek kedvezett, és bár néha felhő takarta el az éltető napot, az égi áldás ezúttal – mindenki nagy örömére – elmaradt. Volt azonban alkalomhoz illő zene, izgatott elsőbálozó táncospárok, régmúlt korokat idéző reneszánsz tánc, operettszemelvények, az esemény fénypontját pedig idén Hobó rendhagyó előadása képezte.


A Classis zenekar előadásában felcsendült báli zene hallatán mindenki nagyon gyorsan ráhangolódhatott az ünnepre, amely meghatározó mérföldköve a végzős diákok felnőtté válásának. De ugyanúgy élvezhette a bál elvarázsolt, piros muskátlis világát az ártatlan szemlélődő, fellépő vagy a gyermekéért izguló szülő, pedagógus. És természetesen a tánc sem maradhatott el…

Fekete Attila ceremóniamester három éve látja el rendületlenül ezt a feladatot, idén is ugyanolyan lelkesedéssel fonta egymásba az ünnepi beszédek sorát, hangsúlyozta az esemény rendkívüliségét, jelentőségét, de erre világított rá Popa Márta iskolaigazgató is beszédében. – Az iskola életében ez a legszebb ünnep, meghitt és családias – mondta az igazgató az ünnepi megnyitón, majd egy ácsmester történetét mesélte el a végzősöknek, aki éppen nyugdíjba vonulásáról határozott, de munkaadója kérésére még utoljára elvállalta egy ház felépítését. A történetből kiderül, hogy a mesterember az utolsó házon felületes munkát végez, mert már nem tud szívvel-lélekkel dolgozni művén. Legnagyobb meglepetésére pedig a munkaadója a ház kulcsát neki nyújtja át annak elkészültekor búcsúajándékul. Az ács ekkor döbben rá utolsó munkája hiányosságaira, és megjegyzi, ha tudta volna, hogy az övé lesz a ház, akkor másképp dolgozott volna. – Hányszor történik velünk is ez, hogy nem végezzük teljes erőbedobással feladatainkat? – vetette fel a kérdést az iskolaigazgató, aki azt kívánta a maturandusoknak, hogy minden energiájukat és tehetségüket összpontosítsák egy boldog új élet alapjainak letételére.

Mátyás-Metz Dávid a XI.-es diákok nevében szólt végzős társaihoz. Elmondta: sokáig gondolkozott azon, mihez is hasonlíthatná őket. – Olyanok vagytok, mint a halak, a legnemesebb értelemben. Kikeltetek a patakban, végigküzdöttétek magatokat rajta, egyenletesen és biztosan haladtatok, de a célt még nem láttátok. Azóta is apály és dagály nehezíti életeteket. Szeretnénk, hogy abban az áramlatban ússzatok tovább, amely boldoggá tesz benneteket életetek végéig – öntötte szavakba gondolatait a tizenegyedikes diák.

Hobó dalaival derűs pillanatokat szerzett a közönségnek

A maturandus-oklevelek és kitűzők átadását követően Lázár Adrienn tizenkettedikes diák köszöntőbeszéde következett. A meghatódottságtól elérzékenyült diák beismerte, hogy csak a kitűzők feltűzésekor tudatosul bennük, hogy hamarosan búcsúzniuk kell iskolájuktól. – Csillogjanak a szemek, szóljon a lágy zene, és táncoljunk önfeledten – mondta könnyeivel küszködve a végzős.

Márkos Albert a szülői bizottság részéről köszöntötte a bálozókat. – Örülünk annak, hogy megengeditek, hogy veletek együtt örüljünk, ünnepeljünk – mondta, majd kifejtette: kicsit olyannak látja ezt az ünnepet, mint amikor a kotló alá csempészett kacsatojásokból kikelt kiskacsák merészen belevetik magukat a nagy vízbe. – Ez a bál a nagy víz, sok időt áldoztatok a felkészülésre és attól tartok, hogy ez meglátszik majd az érettségieredményeteken – figyelmeztetett a szülőbizottság képviselője. – Mint az állóvíz közepére összegyűlt kacsák, úgy véditek egymást, nem fogadtok el sem a tanároktól, sem a szülőktől támogatást. Sok sikert kívánok nektek, kezdő felnőtteknek ahhoz, hogy minél több haladó kerüljön ki közületek – zárta beszédét Márkos Albert.

A János Zsigmond Udvari Bál elmaradhatatlan velejárója a bálozók keringőjét betanító táncospár, Turós Anita és Kovács Zoltán bemutatója, a pezsgős pohárköszöntő, a Maturandus-válasz – tánc a szülőkkel –, valamint a Kolozsvári Magyar Opera és Filharmónia művészeiből álló Operettissimo együttes művészeinek fellépése. Az idei díszmeghívott, Hobó Erdélyi Unitárius Csavargásainak alkalmából szórakoztatta a bál közönségét, humoros ember lévén dalaival ezúttal derűs pillanatokat szerezve mindenkinek, Ercsey–Ravasz Ferenc kíséretében. De régmúlt idők ünnepi hangulatát idézte az iskola reneszánsz tánccsoportjának műsora is Szalontai Noémi irányításával, valamint a kollégisták reneszánsz muzsikája Majó Julianna vezetésével.

Bár a 21. századi fiatalok számára idegennek tűnhet a szalagavató bálok világa, a János Zsigmond Unitárius Kollégium végzőseiből és véndiákjaiból álló táncospároknak sikerült helytállniuk az iskola udvarán rögtönzött táncparketten, ahol aztán éjszakába nyúlóan folyt a mulatság.

Fotók: Bíró István

Forrás: Szabadság.ro

FaLang translation system by Faboba
Október 2018
H K Sz Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4