Hírek

Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciája

Bővebben...:

Földes László Hobo Kolozsváron - Közönségtalálkozó

Bővebben...:

7-8 heti tudománykör elemistáknak

Bővebben...:

Pénzmágnes-Kulcs

Bővebben...:

Legfrissebb videó

Támogatóink

KENYÉR


 


A János Zsigmond Unitárius Kollégium szülői hírlapja - IV. évf.  11. szám, 2009 december

 




Hogy ne legyenek gyermekeink kétszeresen elárult nemzedékké

A Szülőbizottság elnökének üzenete 

 

Mindannyian emlékszünk a gyerekvárás csodás-varázslatos érzésére. És arra is, ahogy szilárdan áthatott annak akarata, hogy gyermekünknek a legjobb neveltetést biztosítsuk, hogy boldog élete lehessen.

Elmesélném egy tavalyi élményem. Egy ködös decemberi napon, ahogy a Kollégium folyosóján álltam, valahogy különös elevenséggel törtek fel bennem a fenti érzések. Miért? Nem tudom. Talán azért, mert láttam, ahogy a megszólaló csengő után az első osztály ajtaja kivágódott, és megzabolázhatatlan őserővel robbantak ki azon  kisfiúk és kislányok. És jó két perccel később láttam, ahogy a tizedik osztály ajtaja is lassan megnyílott, és két fiatal dülöngélve vonszolta ki magát. Őket is hasonlóan vártak valamikor szüleik. Ők most vajon hol vannak, és mit tudnak gyerekükről - merengtem el. Aztán láttam szembejönni másodikos kislányomat, aki nehéz táskája alatt enyhén meggörnyedve jött, láttam kimelegedett arcát, és hallottam kétségbeesett hangját ­- mire megszólalhattam volna -, hogy ma egy „bine"-t is kapott, és hogy holnapra milyen feladatokat kell megoldania. És valahogy árulónak éreztem magam. ­Mert tudtam, hogy hazamegyünk, és még fel sem dolgozhatja „teljesítmény-kudarcát", ebéd után máris leül tanulni - többnyire Édesanyjával -, és játszani már nem marad ideje sem neki, sem nekem. Pedig valamikor elhatároztam, hogy angolul is fogom tanítani, a magyar költők évfordulóit is verssel ünnepeljük, a fontosabb művészeti alkotásokat is megismertetem, és ifjúkorom zenéibe is bevezetem és... De fáradt vagyok, mint a legtöbb szülő, és a gyerekemmel lassan másra sem marad idő, mint hajtani őt. 

Valahol itt volt az eszmélés pillanata. Kit érdekel, ha „bine"-t kapott? Kevesebb lett attól? Szülőkkel találkozva egyre nyilvánvalóbb, ahogy elveszítjük józan ítélőképességünket, és egymást túllicitálva akarunk mindent beletömni gyermekeinkbe. Embertelen társadalmi elvárásoknak akarjuk őket megfeleltetni. Az iskolai hajszát hazavisszük, otthonunkból ítéletvégrehajtót vagy kiképző intézetet csinálunk, és egyre inkább nem értjük, hogy gyermekünk szemében miért halványul az istenadta szikra a mi valamikori álmainkkal együtt.

Most, egy év múlva pontosan tudom, hogy ezért vállaltam el a szülőbizottsági elnökséget. Mert ha van olyan iskola, amelynek még fontos a nevelés, a személyiségközpontúság, a szülőnek segítenie kell annak munkáját. Saját gyereke érdekében, gyermekének nemzedéke érdekében.

A címben kettős árulást említek. Az elsőn az egyoldalúan teljesítményorientált iskolarendszert értem, a másikon azt, ahogy a szülők közreműködnek ebben az egyoldalúságban. Ilyenkor a gyerek kreativitásával és kiteljesedésre váró egyéniségével az iskola és otthon között kétszeresen elárultnak érzi magát. 

Ne értsenek félre: nem a János Zsigmond Unitárius Kollégiummal van a baj, hanem az oktatási rendszerrel általában, amelyen belül a Kollégium megpróbál egy értékes alternatívát felkínálni. Azzal a szemlélettel van baj, amit rákényszerít a mi iskolánkra is a kormányciklusoknál is gyakrabban cserélődő miniszterekkel fluktuáló nemzeti tanterv, amely a gyermekben csak teljesítményre programozott fejet lát. 

Mi, szülők, iskolaválasztásunkkal gyermekeinkért megtettük az egyik legfontosabb lépést, Erdély egyik legjobb iskoláját választottuk számukra. Egy olyan iskolát, ahol sok tanár önkéntes munkája meghaladja a kötelező munkát, ahol mentálhigiénés program segíti gyermekeink testi-lelki-szellemi harmóniájának megőrzését, ahol sokszáz kilométeres bicatúrák, színjátszás, sporttevékenységek, rádiózás, együttesekben zenélés, a Carmina Buranáig felnőtt kórus áll az iskola kínálatában. Ahol a tekintélyelvűség helyett a közösségi szellem, a tanárközpontúság helyett a gyerek- és személyközpontúság  az alapelv. Ahol a vallás értékeket ad, teljességtudatot és toleranciára nevel. De ugyanakkor ez az iskola is a teljesítményorientáltság kényszere alatt áll, és nekünk szülőknek folyamatosan vigyáznunk kell, hogy melyik értékrend mellett kötelezzük el magunkat. Vigyáznunk kell, hogy a teljesítmény mellett gyermekünk személyiségének egészséges kibontakozásához a megfelelő feltételeket és gondoskodást megteremtsük. 

Az iskola megteszi a magáét, de nem tehet meg mindent. A szülőknek is meg kell tenniük a magukét. Ezeknek a szülői szándékoknak az érvényesítése érdekében létezik a Szülőbizottság. Munkája két nagy területen érvényesülhet. Egyfelől érdekvédelmi-érdekképviseleti szervezetként védi és képviseli a gyerekek és szülők érdekeit. Másfelől indítványozói, kezdeményezői szerepkörrel bírva javaslatokat tehet például az iskola fejlesztési irányaira nézve, a délutáni programokra, a tanárokkal való kapcsolattartásra; gyűjtéseket szervezhet és önkéntes munkáját ajánlja fel. A Szülőbizottság munkájának hatékonnyá tételéhez minden szülő segítségét kérem, keressenek bizalommal javaslataikkal, kezdeményezéseikkel, panaszaikkal.

Azzal zárnám, hogy a most iskolát kezdő gyerekek valamikor 2070 körül fognak nyugdíjba vonulni. Ki tudná megmondani, hogy életük során milyen diploma és tudás lesz hasznos számukra. Amit mindenképpen megtehetünk, hogy a nagyon nehéz iskolai elvárásokat segítsünk gyerekeinknek otthon letenni. Az otthon legyen a biztonság, a szeretet helye, ahol a gyermek személyisége védett és szerető körülmények között tud kibontakozni. És bízzunk bennük, el ne áruljuk el őket.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok békés családi karácsonyt és eredményes új évet.

Czire Szabolcs

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

Adventi gondolatok



Ima az éjszakában

 

Kezdetben, amikor a Minden egy parányi Magként rejtőzött a Semmiben, megrezdült a Teremtés vágya. Az alkotás boldogságának borzongása megdobogtatta a Mag szívét és a létezés csodája szétáradt.

Amint a Teremtő határtalan gazdagsága testet öltött, a gondolat sebességének örvényéből kivált az anyag egy különleges változata. Ő maga is rendelkezett a gondolat teremtő erejével, amit képes volt az anyagba átültetni. „Ime, az ember", derült ki róla. Alkotói, a szellem fénye és az anyag súlya folyamatosan meg-nyilvánul benne. Amikor körülötte és benne elsötétedik az Élet, teret hódít az árnyék ereje és eltakarja előle erede-tét és célját, az ember gyertyát gyújt és keresi a Világosságot. Szívének magjába tekint, mely a Semmiben kóvályog és hívja a Világ Világosságának forrását.

Oly hosszú  az éjszaka, és  még mindig oly messze a hajnal! Oly gyenge az ember, amint vaksin tapogatózva botorkál az anyag akadályokkal tele útján. De léte lényegében, szíve csücskében, elméje eldugott tekervényeiben ott a Mag, mely csak egy kis fényre vár. 

Keressük hát rendületlenül  a Forrás Fényét és e keresésben váljunk fényforrásokká. Ha sok kis önmagát adó gyertya gyúl ki a létben, elvásik a sötétség  hatalma, a botorkálást határozott léptek váltják fel és a vaksi szemek  ragyogó  látványra nyílnak. Közeledik a leghosszabb éjszaka. Egyre nehezebb a reményt életben tartani, a görcsösen dobogó szívet megnyugtatni. Mégis megszólal a Hang a Semmi és a Minden határán: „Ne féljetek!" Az Élet örök és a szeretet a Fény!

 

Sánta Krisztina


 

 

  

Tanári műhely




Miért olvasson...? 

Egyik magyarórán megkérdeztem a gyerekektől: mit gondoltok, miért van magyarórátok? Miért tanulunk az irodalomról? Többféle válasz érkezett, egyik azonban - mivel többen ezt mondták, és mivel jóhiszemű tanári lelkemet felvidította, ugyanakkor meg is lepte - azóta is gondolataimban maradt: azért van magyarórájuk, hogy majd, ha nagyok lesznek, segíthessenek gyerekeiknek a magyar házi megoldásában. Kétségtelen, minden hasonló kérdésre adott választ komolyan kell venni, mert a gyerekek komolyan gondolták. Nemesség, szeretet, derűlátás van benne.

E válaszon morfondírozva jutott eszembe, hogy megkérdezzem a Szülőktől, mit gondolnak, miért beszélünk annyit a könyvből való olvasásról, és miért érzi sok gyermek/kamasz nyűgnek az olvasást, és ha annak érzi, miért is olvasson?

Miért olvasson hát az Ön lánya vagy fia? 

Mielőtt a magam válaszát fogalmaznám meg, két dologra térnék ki: 

1. Azt javasolnám, gondolja végig a fenti kérdéseket, és beszélje ezt meg gyermekével (bár egészen bizonyos vagyok benne, hogy sokan Önök közül már megtették).

2. Tudnunk kell azt, hogy a statisztikai felmérések szerint, nem az olvasás mennyisége változott a gyerekek/kamaszok körében, hanem az változott meg, amit és ahogyan olvasnak. Figyeljük meg, csak a világháló oldalairól mennyit olvasnak. Itt tehát nem elsősorban a mennyiség a 'gond', hanem a minőség. A világhálón is, ugyanúgy, mint a könyvtárakban, könyvesboltokban, különböző minőségű szövegek válnak elérhetővé. Gyermekeinket tehát abban kell segítenünk, hogy helyesen válasszanak, azaz úgy, hogy a „miért olvasson?" kérdésre megfelelően válaszoljanak majd.

Íme hát az az egyszerű válasz, amivel valamely olvasmányomban találkoztam, és amelyről azóta is azt gondolom, a lehető legjobb: az életért. Nem első sorban azért, hogy szebben, árnyaltabban beszéljen, vagy helyesebben írjon, hanem azért, hogy a világban megtalálja azokat az utakat, amelyek számára járhatóak. Egy ember élete viszonylag rövid időnek bizonyul arra, hogy a jó életvitelnek megfelelő bölcsességre tegyen szert. Egy hiteles könyv, olvasmány viszont évek tapasztalatát sűríti magába. Ehhez azonban az olvasó teljes lényével részt kell vegyen a mű által kezdeményezett játékban, soktagú párbeszédében. Vegyünk egy konkrét példát: Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyermek? művét olvassa apa és fia egyszerre. Az apának eszébe jut, milyen is volt ő kamaszként, a fia pedig, mintha tükröt tartana kezében. Lehetetlen, hogy ez ne hasson életükre. 

Tudom, kevés időnk van „ilyensmire", és azt is tudom, nem kell a Szülőket meggyőzni arról, hogy mégis, a közös olvasás csodálatos értékű együttlét. Eddigi gondolatmenetem célja csupán az, hogy egy pillanatra ismét felvillantsam Önök előtt ennek jelentőségét. Akár egy negyedóra is elég lehet. Hiszen mindannyian azt szeretnénk, hogy gyermekünk képessé váljon önállóan bölcs döntésekre jutni, teljes életet élni.       

   Demeter Júlia

magyartanár



Beszámolók



 

„A mesék világa, melyet én bejártam, színekben pompázó világ."

  
Beszámoló a Maratoni meseolvasásról 


„A mesék világa, melyet én bejártam, színekben pompázó világ"- ekképp vélekedett a mesék világáról  Benedek Elek, a nagy mesemondónk.

Egész generációk nőttek fel Elek  apó meséin, az ő tolla alatt váltak a népmesék mind nyelvezetükben, mind meseszövésükben igazán irodalmi értékké. Erre a csodálatos  mesevilágra mindig is szükség volt, van és lesz. A mese rendkívül hasznos és nélkülözhetetlen gyermekeink fejlődésének szempontjából, hiszen ennek segítségével gazdagodik a fantáziájuk, szókincsük.  A mese nem csak szórakoztató, hanem jelentős részben nevelő hatású is.

2006 óta minden szeptember végén, Benedek Elek születésnapja körül a népmesét, a mesevilágot próbáljuk felidézni, ünnepelni  a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban. Az idén szeptember 26-án került erre sor, amikor megszerveztük az elemistáknak szóló  maratoni meseolvasást.

Az olvasás mellett a gyermekek új  információkkal gazdagodtak. Elbeszélgettek  a maraton szó jelentéséről, meghallgatták Pheidippidész  görög katona legendáját, és még azt is megtudták, hogy Benedek Elek születésnapját, szeptember 30-át, a Népmese Napjaként tiszteljük.

Az idei év   kiemelkedő, mivel ebben az évben ünnepeljük a nagy székely mesemondónk születésének 150. és halálának 80. évfordulóját.

A maratoni meseolvasási láncot a II. osztályosok kezdték, majd a III., IV. osztályos tanulók folytatták. Egyszerre négy tanuló foglalt helyet az asztalnál. A szülő a gyermeke  mögött ült, és szükség esetén segítette az olvasásban, ezzel is biztonságot nyújtva neki.

A tanulók nagy része szépen olvasott, de ennek a rendezvénynek nem is a folyékony, hibátlan olvasás volt a célja, hanem az olvasás megszerettetése,  a mesék iránti szeretetre való nevelés .

Az évről évre megrendezett Maratoni meseolvasást sikeresnek mondhatjuk, de bízunk abban, hogy jövőre  még többen csatlakoznak a mesék csodálatos színekben pompázó bölcs világához.

Köszönet a Balázs Ferenc Oktatási Központ munkatársainak, Baka Judit és Fülöp Mária tanítónőknek, akik megálmodták ezt a tevékenységet. 

Török Melinda Enikő

tanító


 

 
 


Októberi vásárnap


Meg kell vallanom, hogy én nagyon szeretek vásárba menni. Szeretem a tömeget, amint gyakran, mint egy nagy folyó sodorja magával az embert, a színes asztalokat, amelyek mögül kedveskedő eladók próbálják rátukmálni az emberre a portékájukat, a hangzavar, ahogy ezer torokból egyszerre szalad ki kiáltás, kacagás, vagy éppen hangos, már-már veszekedésnek tűnő szóváltás, az alkudozás. Oh, igen, az alkudozás, a mindenkori vásárok örök velejárója, amikor az eladó szándékosan jóval magasabb árat kér a portékájáért, és jóformán elvárja a vevőtől, hogy fitymálva nézzen az adott tárgyra, majd jóval alacsonyabb árat ajánljon érte. Erre az eladó megjátssza a sértődöttet, és mintha személyesen bántották volna meg, elveszi a vevő elől az adott tárgyat. Ám a sértődés egy pillanatig tart csupán, ugyanis, az árus úgy tesz, mintha meggondolná magát, kegyúrként ad még egy esélyt a vevőnek, ennek az alaknak, aki nem tudja értékelni az ő csodálatos tárgyát, és azért, hogy tetézze jószívűségét, még enged, ezúttal az árból. Ekkor kell a vevő talpraesett legyen, határozottan nézzen az árus szemébe, s egy vad Dantonként pattogó szavakkal kell megtennie a maga jóval alacsonyabb árajánlatát. Ekkor az árus általában felháborodik, megsértődik, fogadkozik, felkacag, mintha azt sugallná, hogy ezt ő tréfának véli, rossz viccnek, a vevőnek pedig ugyanúgy kell tennie, mindaddig, amíg némi huzavona után a két fél megegyezik, majd mintha sose vitáztak volna, szívélyes hangulatban, a vásárlás és eladás fergetegétől megmámorosodva ráznak kezet, és széles mosollyal búcsúznak egymástól. 

Kedves Olvasó, én nagyon szeretem a vásárokat... És ha ezt tetézzük még azzal az állapottal és hangulattal, amit hatszáz gyerek tud elővarázsolni, akkor az eredmény valóban csodálatos lehet. Ilyen csodálatos, vásáros, gyerekes eredmény született október 17-én, a János Zsigmond Unitárius Kollégium tornatermében, ahol iskolánk, a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség és az Unitárius Óvoda közös szervezésében, első ízben került megrendezésre az Októberi Vásárnap nevű rendezvény.

A szervezők célja az volt, hogy az ősz beköszöntével is legyen egy alkalom, amikor sokan lehetünk egy  helyen,  s  a  készülődés  által  mindannyian megmozgatjuk a kezünket és   használjuk képzelőerőnket, ugyanis ez a vásár különleges volt. Az árus szerepben a különböző kolozsvári óvodákba járó gyerekek és az unitárius kollégium elemista diákjai öltöztek be, a vevők szerepét pedig mindazok a gyerekek és szülők játszották el, akik úgy döntöttek, hogy a hideg szombat délelőttöt arra fordítják, hogy részt vegyenek rendezvényünkön. A kollégium tornaterme már a vásár első félórájában is kicsinek bizonyult, ugyanis a kezdés időpontjaként kijelölt tíz óra után pár perccel népes gyerekhadsereg lepte el azt. Az árusok hangoskodva kínálták portékáikat, azaz azokat a tárgyakat, amelyeket ők maguk készítettek: ruhacsipeszből készített hajékeket, saját előállítású hűtőszekrényre való mágnest, különböző száraztésztából készült díszeket, makaróni nyakláncot, nem beszélve az érdekesebbnél érdekesebb fintorokat vágó töklámpásokról, és ki tudná felsorolni mindazt a sok mindent még, amit a gyerekek ajánlgattak a többieknek. Egyszóval a hangulat igazi őszi vásárhangulatot idézett, amit fokozott a megannyi tevékenység, amit a gyerekek kipróbálhattak a rendelkezésükre álló idő alatt. Volt nemezelés, bábkészítés, bőrözés, gyöngyfűzés, papírhajtogatás, bogozás, arcfestés, hajtincs színesítés, no meg aztán voltak kinti sportjátékok, és természetesen - ami nem hiányozhat egyetlen vásárról sem - voltak jósnők meg bohócok, mutatványosok és zsebtolvajok. A „lacikonyha" meleg teával és süteménnyel várta a vendégeit, a zenét pedig a babarádió szolgáltatta a vásár egész ideje alatt. Összegezve a fentieket, vásár volt ez, mégpedig a javából! És amikor az ember azt gondolná, hogy ezt nem lehet tovább fokozni, akkor derült ki, hogy fent, a kollégium dísztermében, Tücsök Peti és Hangya Levi szórakoztató zenés előadásával vár mindenkit. Ekkor kerekedett ám hatalmas nagy éneklés és kacagás, ami betöltötte a kollégium öreg termeit és folyosóit és - rövid időre bár -, de meleget sugárzott mindannyiunk kebelébe. A két színművész, Bolondóra című előadása után Both Jocó és Zsuzsa néptáncoktatással zárták a vásárt. 

Aki ott volt, az tudja, hogy olyan élmény volt, amit nem lehet könnyűszerrel körülírni. Aki nem volt jelen, csak sajnálhatja, hogy távolmaradt, de sajnálkozásuk ne legyen túl mély, vagy hosszas, mert vásárnapot szervezünk jövőre is, ebben biztosak lehetünk!

Rácz Norbert


 

Délutáni foglalkozás az elemiben

 



A délutáni foglalkozás fontossága

 

A tapasztalat azt mutatja, hogy a napközis program kérdését célszerű évente elővenni, leporolni és újra átbeszélni. A generációk változásával ugyanis érvek és ellenérvek merülnek fel, amelyek a program ellen és mellett szólnak.

Több éves munkám azt igazolja, hogy a napközis gyerekekkel délelőtt könnyebb dolgozni, ismereteik gazdagabbak, önállóan dolgoznak és jobb a munkabírásuk.

                                                                                                Majláth Éva

                                                                                                tanító


„Gyermek add ide a kezed,

Hogy járhassak a bennem való hited fényében,

Mely megvilágítja utamat."

(Hannah Khan)

Iskolai munkánk szerves része a délutáni foglalkozás, ahol elsődlegesen nevelési feladatok hárulnak a pedagógusra. Nem a megőrzés a feladata, hanem az, hogy szervezett formában biztosítsa a nyugodt tanuláshoz, a szabadidő eltöltéséhez szükséges feltételeket. Bár szükségesek bizonyos mértékben a kötöttségek, törekedünk arra, hogy ezt a tevékenységet a gyerekek ne kényszerűségnek érezzék.

A délutáni foglalkozás menete

·        Ebédelés

·        Lazító foglalkozások

·        Legfontosabb része a tanulás, melynek célja, hogy a tanulók felkészüljenek a következő nap óráira.

A nevelő feladata, hogy ellenőrizze a munkát, javítsa a hibákat, gyakoroltasson. Továbbá kérje számon a szóbeli házi feladatokat, segítse a gyengébb tanulók felzárkózását. Törekszünk az önálló tanulás képességének a megalapozására, a tanulók nyitottságának, tanulási kedvének megteremtésére, megőrzésére, a hiányosságokból eredő hátrányok csökkentésére, megszűntetésére.

Tapasztaljuk, hogy a délutáni foglalkozás erősíti a közösség összetartó erejét, kötődések  kialakulását és az önállósodást.                                                                                                                    
 Varga Ildikó

tanító


 

Iskolánkban ez a tevékenység már évek óta hatékonyan működik. A szülők többsége igényli gyermeke számára  a délutáni felügyeletet, és igen fontosnak tartja az órák utáni foglalkozást.

A délelőtti tanórák és a délutáni foglalkozás egymásra épül és kiegészíti egymást mind az oktatási, mind a nevelési feladatok teljesítése terén.

A délutáni foglalkozás szerves folytatása a délelőtti munkának. Célja mindazoknak a készségeknek és jártasságoknak a fejlesztése, amelyek a gyerekek bontakozó önállóságát segítik elő.

Minden osztálynak van egy, az órarend által meghatározott időkerete, melynek kitöltése nagymértékben függ a délelőtti órák szellemi igénybevételétől, a házi feladatoktól, és a gyerekek által választott szakkörök elosztásától. 

A meditáció programja a délelőtti oktatás tartalmát  egészíti ki.

A délutáni foglalkozás menete:

             13,00 - 13,40    ebédelés

             13,45 - 14,10    pihenés, relaxálás, szabadidős tevékenységek,

               foglalkozások előkészítése

             14,10 - 15,00    házi feladatok elvégzése (írása, tanulása)

                                       gyakorlás

             15,00 - 15,10    szünet

             15,10 - 14,00    házi feladatok elvégzése (írása, tanulása)

                                       tanulás

                                       gyakorlás

                                       lazító foglalkozások

A délutáni foglalkozás során a tanító segíti az elakadókat, felhívja a figyelmet a típushibákra, tévedésekre, segíti a hatékony tanulási stratégiák kialakulását. A feladatok önálló elvégzésekor minden diák lehetőséget kap, hogy a saját ritmusa szerint végezze el a házi feladatait.

Arra törekszünk, hogy a tanuló valamennyi írásbeli, szóbeli, gyakorlati házi feladatát hibátlanul, pontosan elkészítse, megtanulja. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a gyereknek nem kell még otthon is olvasnia, gyakorolnia, hiszen értelmi képességük különböző.

Számos visszajelzés igazolja a szülők elégedettségét a délutáni foglalkozással kapcsolatban.

Török Melinda Enikő

tanító


 

Úgy gondolom, a délutáni foglalkozás lényeges segítséget nyújt gyerekeknek és szülőknek egyaránt.

A szülőknek nemcsak azért fontos, mert biztonságban tudhatja a gyermekét, ráadásul szakképzett pedagógus felügyelete alatt, hanem azért is, mert a délelőtti iskolai tevékenységet követő pár óra alatt a gyermek a másnapra felhagyott lecke nagy részét megtanulja és begyakorolja, a házi feladatot elkészíti. Így a szülőnek kevesebb időt kell az iskolai feladatokkal foglalkoznia, miután a gyerekét hazaviszi, s több ideje marad arra, hogy az élményekkel teli gyerekére odafigyeljen. (Hangsúlyozom, hogy az ismétlésnek, gyakorlásnak időnként otthon is folytatódnia kell, nem szabad csak a délutáni foglalkozásra támaszkodni.) 

Ugyanakkor a délutáni tevékenységen résztvevő gyermekek hamarabb válnak önállóvá, hisz meg kell tanulniuk elvégezni a rájuk váró feladatokat szülői segítség nélkül (fokozatosan leszokva a folytonos tanítói segítségről).

Azt is észrevettem, hogy ezekben a gyermekekben korábban kialakul a közösségi szellem, hamarabb hozzászoknak az iskolai élethez, az osztálytársaikhoz, tanítójukhoz. (Ráadásul a közös ebédek alatt megismerkednek a helyes étkezesi szabályokkal, megtanulnak önállóan étkezni.)

Persze az, hogy ez a délutáni pár óra minél hatékonyabban, de ugyanakkor kellemesesn teljen a gyerek számára, főleg az őt felvigyazó tanítón múlik. Nem kell elfelednünk, hogy a tanórák komolyan próbára teszik a gyermek türelmét és tűrőképességét.

Fontos tehát, hogy a délutáni tevékenységen az egyes feladatok elvégzése után iktassunk be lazító, relaxációs gyakorlatokat. (Álljunk fel egy rövidke torrnagyakorlatra, mondjunk el egy kitapsolós mondókát, hagyjuk a gyermeket rövid ideig mesélni az aznapi élmenyeiről vagy kedvenc időtöltéséről, engedjük meg néha, hogy elhozza és bemutassa a hozzá legközelebb alló játékát, hallgassunk egy-két közkedvelt gyermekdalt, szaladjunk le néhány percre az udvarra és játsszunk körjátékot stb.

Ez a néhány perc megnyugtatja a gyermeket, ugyanakkor meghozza a kedvét, erőt ad a további feladatok elvégzéséhez.

Remélem, sikerülni fog igazgatónőnknek az a terve, hogy a gyerekek (és nem csak) számára létrehozzon egy játszóházat az elkövetkező években. Úgy hiszem, gyakori vendégei leszünk majd  annak a kis " oázisnak".... 

Komjátszegi- Fábián Réka

tanító


 

Az elemi osztályos diákokkal a tanórák után intézményes keretben történő délutáni foglalkozás felgyorsult életritmusú korunk tipikus jelensége. Mind a nevelés, mind a tanulás és az egészséges családi élet szempontjából az lenne a kívánatos, ha a gyermek a kötelező iskolai program végeztével otthon, családi körben fogyasztaná el az ebédjét, utána rögtön pihenne, majd szülői felügyelet mellett készülne a következő napra. 

Mivel a szülők megnyúlt munkaprogramja a család közös életét a déli órákról a késő délutáni, sőt kora esti órákra tolta el, a diákokkal való délutáni foglalkozás szükségmegoldásként alakult ki az oktatási intézményekben, és mint ilyen, annak is tekintendő. Noha a délutáni foglalkozás szakmai felügyelet mellett történik, ez nem pótolja a szülő és gyermek közösségét, így azon szülők számára, akik gyermekeikkel már a déli óráktól kezdődően együtt tudnak lenni, semmiképpen nem ajánlanám. Ez a foglalkozás annak az alternatívája, hogy a gyermek ne egyedül csellengjen az utcán, illetve ne egyedül üljön a lakásban. 

Az otthoni tanulás azért jobb az iskolainál, mert a szülőtől kapott segítség révén - még akkor is, ha ez szakmailag adott esetben nem olyan értékes, mint a tanító segítsége - a szülő és a gyermek közötti bizalmi viszony is erősödik. Az iskolai foglalkoztatást megfelelő létszámú csoportok kialakítása, és azok rotációs alapon történő vezetése révén látom megvalósíthatónak. Így az elemi iskolás gyermek számára nem jelent akkora törést az V. osztály, hiszen már elemista korában nem csupán egy, hanem több nevelői-tanítói stílussal találkozik.

Pásztori-Kupán Zita

tanító


 

Délutáni foglalkozás az elemiben

 

 


Szülők, tanulók véleménye a  délutáni  foglalkozásról

 

Kulcsár  Zoltán  vagyok, az I. B. osztály  szülői bizottságának elnöke, és néhány szót szeretnék írni a délutáni tanításról, aminek mi is részesei voltunk Kulcsár Izabella kislányom  által.  Mielőtt személyes véleményem közölném erről a témáról, elmondanám, hogy családunkban unokaöcsém és unokahúgom is részt vettek a délutáni tevékenységen az  Apáczai- iskolában, nagyon  jó eredményekkel.  

Miért  jó ez a tevékenység, és miért szükséges? 

 Elsősorban azért, mert a tanár,  tanító  által leadott, megmagyarázott tananyag  sokkal  jobban rögzül,  mint amikor szülő teszi azt (konkrét példa a román nyelv - többször mondta a lányom: „Apa itt másképpen tanultuk").  Sok  szülő későig vagy éppen más megyében (köztük jó magam is) dolgozik és nem tud elég  időt fordítani gyermeke  tanítására,  de  a délutáni foglalkozással a gyerek már  90-100% megtanult,  leírt leckével  tér  haza  és  az már nagyon sokat  jelent  számunkra.  Rövid  kis  ismétlés után  mehetett  ki   játszani  vagy  más  tevékenységet  folytathatott.  

Köszönöm ezúton is Török Melinda tanító néninek az odaadását és kitartását.

Kulcsár  Zoltán

 

Személyesen nagyon meg vagyok elégedve a délutáni foglalkoztatással és a tanító nénivel. Örvendtem annak, ha a tanci szólt, mikor a fiamnak valamit nem sikerült megtanulnia az iskolában és otthon még kellett gyakorolni. Szerintem, ha a gyermeket otthagyom délutánra az iskolában, nem azt jelenti, hogy itthon nem kell elismételni a leckét vagy nem kap plusz munkát a gyermek.

Márton Emese, I. B. osztályos gyermek édesanyja

 

Első soraimban köszönetemet és hálámat szeretném kifejezni azoknak, akik lehetővé tették és megvalósították a délutáni foglalkoztatást iskolájukban. Külön köszönet Török Melinda tanító néninek, aki nagyon sok figyelmet, szeretetet, gondot fordít gyerekeinkre kivétel nélkül. Mint I. osztályos szülő reménykedem és bízom abban, hogy továbbra is ilyen zökkenőmentesen  fognak haladni iskolájukkal és képzett tanáraikkal.      Biró Olga, I. B. osztályos gyermek édesanyja

 

Mint anya, akinek már van egy gimnazista fia, kellemesen tapasztaltam, hogy igenis nagyon fontos a délutáni foglalkozás. Most kezdenek a kicsi elsősök tanulni és ki tudná útjukat jobban igazítani, megtanítani nekik, hogy és mint kell helyesen tanulni, mint a tanci. Úgy látom, hogy ezt leginkább egy pedagógus tudja a legjobban irányítani, a leghelyesebben megtanítani. Nagyon meg vagyok elégedve a tanító néni munkájával, és tudom, hogy amit ő tesz, az hasznára van -és főleg lesz- a gyermekemnek.       Maneses Éva, I.B. osztályos gyermek édesanyja

 

Az elemi osztályokban a lányom a délutáni foglalkozás keretén belül végezte el a házi feladatokat. Ezeken az órákon a tanítónő irányította a gyermeket és én úgy vettem észre, hogy a gyermek sokkal magabiztosabb lett és bátrabban vett részt a tanulási folyamatban. Megtanulta, hogy a leckéit nehézségi sorrendben oldja meg, és az órán kapott magyarázatot hogyan alkalmazza a házi feladat megoldásakor.         Boldizsár Gyöngyi, VI. osztályos gyermek édesanyja

Amikor a fiam elsős lett, arra gondoltam, hogy végre az én gyermekemet is oktatni, tanítani tudom, hiszen a matematika titkaiba néhány generációt már bevezettem. Ám amikor délutánonként, fárasztó munkanap után leültünk leckét tanulni, hol én kalandoztam el, hol a fiam tiltakozott: „A tanító néni nem így mondta!" Nagyon megörültem, hogy lehetőség nyílt a délutáni meditációra. A fiam is szívesen vállalta, hogy társaival közösen, a tanító néni irányításával készítse el a másnapi leckét, közben még játékra is futotta az időből, hozzászokott a rendszerességhez és itthon jóleső érzéssel fogalmazta meg: „Minden leckém kész. Ma már csak játszom."

El kellett ismernem, hogy nagy segítség a délutáni oktatás, leckekészítés, mert nem minden  szülő tud úgy foglalkozni a gyerekkel, ahogyan a mai tanterv, tanmenet kéri. Pedagógusként sokszor tapasztalom, hogy az ötödik osztályba kerülve a gyerekek egy része olvasási, fogalmazási és számolási nehézségekkel (szorzótábla, szövegértés) küszködik.

Szülőként, pedagógusként elfogadom és a lehetőségekhez mérten minden gyereknek ajánlom, hogy az osztályközösségben, a tanító néni vezetésével készüljenek a másnapi órákra. Meglátják, milyen jó kis közösség alakul ki ezáltal!

Frinkuj (Málnási) Tünde, II. osztályos gyermek édesanyja

 

Családunkban a délutáni foglalkozás lehetősége sok gondot levett a vállunkról. Először is, az elsős gyermek mellé nem kellett valakit fogadni, aki hazavigye 13 órakor, majd felügyelje bizonyos ideig, míg az óvodás testvérrel hazaérünk. Biztonságos helyen, saját tanító nénije felügyelete alatt evett (a minden napra biztosított főtt, friss ebéd is fontos szempont volt), majd a házi feladatokat eleinte együtt, később fokozatosan egyéni munkára áttérve oldották meg. Ennek köszönhetően, mikor hazaért az iskolából, játszhatott, pihenhetett, nem kellett esti órákig tanulnia. 

Mátó-Székely Enikő, IV. osztályos gyermek édesanyja

 

A délutáni foglalkozás nagy hasznát abban látom, hogy olyan dolgokat tudnak a tanultakkal kapcsolatosan megbeszélni, amelyekre a szigorúbb keretek között folyó tanórákon nem jut idő, vagy csak nagyon kevés. A gyerekek kérdezhetnek, elmondhatják meglátásaikat, megoszthatják tapasztalataikat, s ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megtanuljanak autonóm módon gondolkodni, véleményt nyilvánítani. Nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy ezáltal az osztályközösség is összeforrottabbá válik.

A csoportos tanulás nem azt jelenti, hogy nem dolgoznak önállóan. Tapasztalatom szerint a tanulási idő első szakaszában egyénileg tanulnak, majd ezt követi a közös ellenőrzés, kiértékelés. 

A délutáni foglalkozás másik előnye az, hogy a gyermek délután attól a személytől kap a tanulásban segítséget, aki délelőtt oktatja. Így a tanítónő tudja, hogy kivel mit kell még gyakorolni, ill. hogy mi az, amit még csoportosan is ismételni, erősíteni kell. 

Természetesen a délutáni közös tanulás a szülőknek is nagy segítség. Így hazaérve, otthon nem a „csináld már a leckét, fiam!"-hangulat uralkodik, hanem (a közös tanulást nem kizárva) a szülő és a gyermek nyugodtan élvezheti az együttlétet, a közös játszást, a pihenést. 

Sánta-Jakabházi Réka, IV. osztályos gyermek édesanyja


A lányom, Tasnádi Beáta, jelenleg ötödik osztályos tanuló. Első osztályos korától negyedik osztályig mindig élt a délutáni foglalkozás nyújtotta lehetőségekkel.

Néhány megjegyzésem ezzel kapcsolatban:

- a gyerek, szakember felügyelete mellett maradhat az iskolában 16 óráig, a szülő eleget tehet munkahelyi követelményeinek, nem kell gondoskodnia, hogy valaki kivegye a gyerekét az iskolából;

- lehetősége volt a gyereknek ebédelni az iskolában pontos időben, melynek előnyeit nem kell részleteznem;

- házi feladatait elvégezte az iskolában, szakember felügyelete mellett;

- a tanulás és a házi feladat elvégzése, tapasztalataim szerint, sokkal könnyebben ment neki az iskolában;

- ami fontos szempont számomra,  megtanult önállóan dolgozni, tanulni;

- most ötödikes lévén, nem kell noszogatnom a tanulásra, tudja, hogy mi a dolga.

Tasnádi Zsuzsa, V. osztályos gyermek édesanyja

 

Leendő elsős gyerek  édesanyjaként nagy örömmel fogadtam azt a hírt, hogy az  iskolában van  délutáni oktatás. Ezt nem gyermekmegőrzőként fogom fel, hanem reális segítségként mind a gyermek, mind a szülő számára. A gyereknek azért, mert szakszerű segítséget kap a tanító nénitől, míg a szülő számára nagyon fontos tudni azt, hogy amíg ő dolgozik, addig a gyermeke már felügyelet alatt elvégezte a leckéket, s ha kérdése van, azt olyan embertől tudja megkérdezni, aki pontos és helyes válaszokkal szolgál, ezáltal fejlesztve az önálló tanulását, mi több rávezetik arra, hogy csak akkor kérjen segítséget, ha valóban szüksége van rá, ne pedig lustaságból. 

Leendő elsős gyerek  édesanyja

 

Szerintem a délutáni oktatás nagy segítséget nyújtott. Első osztályos koromtól negyedik osztályig részt vettem ezen a foglalkozáson.

Számomra nagyon jó volt, a tanító néni segített, amikor nem értettem valamit, megmagyarázta és adott plusz feladatokat abból az anyagból, ami nehezebben ment. Amikor átmentem ötödikbe, egyáltalán nem okozott gondot az önálló,  otthoni tanulás.

Bordé Tímea, VII. osztályos tanuló

 

Számomra nagyon érdekes és izgalmas volt I-IV. osztályban a délutáni foglalkozás. Ha valamit nem tudtunk megoldani, nem értettük, közösen a tancival próbáltuk megoldani. Egyáltalán nem okozott nehézséget ötödikben az otthoni tanulás, hiszen a délutáni foglalkozások során megtanultam önállóan dolgozni.       Bodor Boglárka, VII. osztályos tanuló

 

Szerintem kár, hogy nincs ötödiktől is délutáni foglalkozás. Hiányzik a többi osztálytársamnak is. Otthon nem olyan kellemes egyedül leírni a házit, jobb húzni az időt (TV, számítógép). Mikor a suliban írtuk le, sokkal hamarabb ment, többet játszhattunk. Otthon is több volt a szabadidő.

Beáta az V. osztályból

http://janoszsigmond.ro/mambots/editors/jce/jscripts/tiny_mce/themes/advanced/images/anchor_symbol.gif); color: rgb(120, 90, 72); font-family: Verdana, Arial, Helvetica, 'Sans Serif'; font-size: 12px; background-position-y: 100%;">Köszönet


 


Kedves jószándékú Érdeklődők!

 

"Amit egynek a legkisebbek közül is tesztek, nekem teszitek" ( Máté 25,45)

 

 A János Zsigmond Unitárius Kollégium  tisztelettel felkéri azokat, akiknek lehetőségük és alkalmuk van, hogy az alább felsorolt tevékenységek közül érdeklődésüknek megfelelően támogatásban részesítsék bármelyiket. Előre is köszönjük jószándékukat és megértésüket!

      1.Táborok és kirándulások:   - tehetséggondozó tábor

                                                   - kórustábor

                                                   - vallástábor

                                                   - biciklitúra

                                                   - érdemkirándulás a versenyeken résztvevő diákoknak

                                                   - tanulmányi kirándulások

      2. Játszóház felszerelése

      3. Könyvtárba könyvek, folyóiratok 

      4. Média terem részére internetes tábla ( touch-board)

      5. Sport- és elektronikai eszközök

      6. Szemléltető- és kisegítő anyagok

      7. Szociális vonatkozású területek: - rendszeres tehetséggondozás és felzárkóztatás

                                                             - mentálhigiénés támogatás 

                                                             - segély a súlyos szociális gondokkal küszködő gyerekeknek 

                                                             - bentlakóknak  tízórai-pótlás ( pl.gyümölcs)

                                                             - délutáni foglalkozások programjainak gazdagítása

                                                             - opcionális tevékenységek támogatása

      8. Pedagógusok továbbképzése

      9. Felújítási munkálatok

    10. Kiadványok: évkönyv, diáklap, szülők hírlapja, határidőnapló, naptár stb.

    11.Országos versenyek és kulturális programok szervezése iskolánkban


Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik támogatták és támogatják a kollégiumot.

 

További hírek, tudnivalók iskolánk honlapján, a www.janoszsigmond.ro címen olvashatók.

 

Köszönet

 


Elszámolás október-november 2009  
     
Bevételek október november
Iskolai megajánlás 9190 5685
Bentlakás 3200 2720
Felújítás 1100 300
Adományok 1900 200
Opcionális órák: informatika 150 225
ECDL 1562 1404
Angol 1455 1290
Néptánc 1215 1260
Rajz 265 292
Labdajáték 315 240
Furulya 160 160
Délutáni oktatás 2880 2640
Modern tánc 900  
Aerobic 180  
Fittnes 765  
  25237 16416
     
Kiadások október november
Fizetések (pénztáros, karbantartó, könyvelő, könyvtáros) 4282 2319
Szilenciumi felügyelőknek 750 1500
Bentlakásfelügyelőknek 600 600
Informatika órák díja 440 380
Angol órák díja 40 320
Néptánc tanítási díj 840 1050
Rajzkör díja   110
Labdajáték díja   120
Délutáni oktatás díja 1850 1650
Modern tánc tanári díj 720  
Aerobic edző díja 80  
Fittnes edző díja 400  
Honlapfrissítő díja 200 200
Román felzárkóztató díja   50
Versenyek beiratkozási díjai 180 1490
Őszi vásár (fellépti díjak, kellékek) 2784  
Javítások és felújítások/munkadíj 5907 263
Postaköltségek és nyomtatások 104 129
Szállítási költségek 1846 2996
Internet+ telefon számla 330 195
Kollégiumi napok(színdarab filmezése, kellékek, koszorúk)   1981
Könyvtár felszerelése, könyvek 425 30
Kórustalálkozó   718
Orvosi rendelőnek gyógyszerek 200 379
Újság+folyóirat előfizetések 25 99
Eszközök a tanórákra 127 44
Jutalom a tisztasági verseny nyerteseinek 1000  
  23130 16623
Szerkesztőség

János Zsigmond Unitárius Kollégium

400105 - December 21 út, 9 szám

Telefon és távmásoló: 0264-598043

Elektronikus posta: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Szerkesztő: Popa Márta, Dénes Éva

Tördelés: Kaupert Melinda

Korrektúra: Baka Judit, Fülöp Mária

 

 

 

 

 

 

FaLang translation system by Faboba
December 2018
H K Sz Cs P Szo V
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6